A most kiépített intézményrendszer képes lesz kiszolgálni olyan embereket, olyan hatalmi csoportokat, amik háborúba sodorhatják az országot.
Levelet kaptam a nyugdíjbiztosítómtól. Mind a kettőtől. Az állami bíztat az átlépésre, a magán a maradásra. Érdektelen. Jelen helyzetemben érdektelen, értelmetlen a számomra, mert az elmúlt időszak egyre csak mélyít a szegénységemen, adósságomon. Nem téma, hogyan akartam megfelelni a kor kihívásainak, és kisvállalkozóként, kiskapitalistaként hogyan buktam akkorát, hogy kétszer koppantam. Lényeg, most munkanélküliként, tényleges járadékfizetés nélkül… mindegy.
Egyre olvasom a blogokat, cikkeket, hogy veszélyben a sajtószabadság, tennünk kell érte. És egyébként is a szabadság végnapjait éljük, korlátozzák az alkotmánybíróságot, a főügyész nem független ezzel a testület függetlensége is sérül, meg hasonlók. Hát, ha tennünk kell érte… Nehezen mozduló típus vagyok, nem morzsolom a billentyűt az első adandó fórumon, hát nem is ugranék erre direkt. Mert ugyan a véleményem közelít ahhoz, hogy ezek az intézkedések nem szolgálják az érdekeimet – bocs, ha én nem beszélek az esztergályosok, uborkatermelők, mérnökök, részvényesek, muglik, kviblik, pirézek helyett, vagy nevében. Szóval nekem személyesen sz.r, hogy a devizahitelemre már közel a dupláját fizethetem, mint két éve, emelkedik a gáz, a benzin, meg mindennek az ára, emellett munkára, fizetésre esélyem sincs, és nem látom, hogy ezek az intézkedések segítenének jövedelemhez jutnom.
Na és?! Ez az egyéni (szoc?)problémám. Egyéni? Hamarosan eljutok addig, hogy a teljes családi vagyont; értsd szüleim, rokonaim utolsó vagyontárgyait is feléljük, utolsó hitelkártyánk is kimerül, és gyerekestül teljesen az állam, pontosabban az adózók nyakába esünk. Azt is sejtem, hogy nem egyedül vagyok így. De ez még mindig egyéni és csak a gazdasági nyomorúság, ami ellen szava nem lehet az országban senkinek, hiszen a többség biankó csekket adott erre a Fidesznek, Orbán Viktornak.
Amiért mégis írok, az tényleg a szabadság miatt van. Mert félek. Nem Orbán Viktortól, bár ő is túlment minden határon, amit valaha – akár a nyolcvanas években, de egészen a közelmúltig is feltételeztem volna róla. Attól félek, hogy a most kiépített intézményrendszer képes lesz kiszolgálni olyan embereket, olyan hatalmi csoportokat, amik háborúba sodorhatják az országot. Mindegy, hogy Orbán Viktor jól egyensúlyozva a maga zászlaja alá tudja gyömöszölni, ezeket a csoportokat, vagy ezek a csoportok Orbán Viktort félreállítva tesznek majd rendet, igazságot hazánkban - természetesen Nagy Magyarországban.
Igen. Lehet, hogy nem lesz ezeknél a törvényeknél már elegendő garancia Orbán Viktor, hiszen, aki ennyire elfordult saját kijelentéseitől, saját szövetségeseitől, társaitól, annak az embernek a szava jelenléte már nem lehet garancia. És tényleg megeshet, hogy akár a szárnyai alól kibújó turul fojtja meg, és veszi át a baromfiudvar királyságát, mert a romló gazdaság, romló életnívó hamar új ígéretek felé fordítja a nép orcáját, voksoló kezét. És lesz, aki szőlőt és lágy kenyeret, fényes nemzetet, dicsőséget ígér. Megtartani nem tudja, vagy eleve szerepel a választási programjában Trianon revíziója…. Keresni fogja a külső és belső ellenséget, jönnek a cigány és zsidótörvények, háború…
Szóval, én vagy elhúzom ebből az országból a kicsi seggem, vagy, mint tehetetlen kiszolgáltatottja végig sodródom az eseményekkel. Jót nem várok, félek. De szóltam.
huck
